Print this page

Legyetek a jóság apostolai! A miskolci katolikus iskolák tanévnyitó szentmiséje a Miskolci Arénában

Négyszáz diákunk vett részt a közös, érseki Veni Sanctén. A jezsus jelenlét komoly tanúságtétel volt az egész város számára. ... Az egész aréna végtelennek tűnő perceken át elképedve szemlélte, hogy a jobboldali lelátót teljesen betöltő jezsuitás diákok „még mindig áldoznak.” Az oltár körül is komoly erőt képviseltek a jezsusok, hiszen a miskolci jezsuiták majdnem teljes létszámban, az egyetlen Csókay Károly atya kivételével jelen voltak. Koncelebrált még jezsuitás öregdiák, Fr. Salai Szabolcs görögkatolikus atya, Németh Mihály egri szeminarista pedig ministrált. A miskolci katolikus iskolák első közös évnyitójáról Szelenge Judit beszámolója:

Az Egri Főegyházmegye fenntartásában levő katolikus iskolák – a Fráter György Gimnázium, a Szent Ferenc, a Szent Imre, a Vörösmarty és a Gárdonyi Géza általános iskolák, továbbá a Jézus Társasága által fenntartott Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium diákjai vettek részt az ünnepi szentmisén mely megnyitotta a 2019-20-as tanévet. Ternyák Csaba egri érsek és az iskolák lelkipásztorai, valamint a miskolci papság részvétel ével bemutatott szentmise 9.00 órakor kezdődött. A szentmise után Lóczi Tamás esperes-plébános, az EKIF alelnöke tanévnyitó beszédét hallgatták meg a résztvevők.

Ternyák Csaba egri érsek a jó szokásokhoz való ragaszkodásra biztatta a mintegy kétezerötszáz miskolci iskolást, akik közös tanévnyitó Veni Sanctéra gyűltek össze szeptember 2-án a Miskolci Generali Arénában. Az evangélium szerint, Jézus „szokása szerint” elment a zsinagógába imádkozni; őt követve mi is ragaszkodjunk a jó szokásokhoz, kezdte homíliáját az érsek.
„Legyenek jó szokásaink, legyen szokásunk a keresztvetés, templomba járás, az Isten dicsérete. Ahogy reggelente a szüleink még utánunk szólnak, mikor iskolába indulunk, hogy „aztán jó légy!” - ugyanúgy kéri tőlünk az egyház is, hogy törekedjünk a jóra és terjesszük azt, hogy egy olyan társadalmat építsünk, amelyben az igazmondás, az adott szó, a becsület érték.”
Miért van az, hogy rosszalkodni jó, jónak lenni meg unalmas? Bizony, ez felmerül a gyerekekben is. Az érsek atya arra biztatta a fiatalokat, hogy próbálják ki, milyen izgalmas igazán jónak lenni. Figyeljük meg, micsoda változásokat eredményez a mi jóságunk a környezetünkben és az egész világon. „Ha jó világot akartok, csak úgy éritek el, hogy saját jó szokásaitokat erősítitek!” – buzdította a fiatalokat az érsek atya.
A pályaválasztás előtt álló gimnazistákhoz külön szólt, arra hívta meg őket, hogy ne féljenek „ember-hivatásokat” választani, olyan foglalkozásokat, amelyekben emberekkel foglalkoznak. Emlékeztette az összegyűlteket, hogy nem is olyan régen az ilyen hivatásoktól gyakorlatilag eltiltották azokat, akik egyházi iskolában érettségiztek, nem vették föl őket olyan egyetemekre, ahol tanárokat, orvosokat képeztek. A szocializmus alatt, akik egyházi iskolákból kerültek ki, nehezen jutottak olyan álláshoz, ahol emberekkel kellett foglalkozni. „Ma, hála Istennek ezek a pályák is szabadon választhatók. „Szenteljétek életeteket más emberek szolgálatára, ne riadjatok vissza a nehézségektől, amivel az ilyen hivatások járnak! Legyetek pedagógusok, orvosok, papok, szociális munkások, ápolók, szerzetesek, hiszen akkor lesz jobb élet Magyarországon és Miskolcon is, ha ti vállaljátok az emberek szolgálatát.”
"A Szentlélek, aki a szívetekben él, vezessen benneteket. Hallgassatok rá, így kezdjétek az új tanévet!" - buzdította a diákokat az érsek.
A közös tanévnyitó miskolci kezdeményezője, Juhász Ferenc kanonok úr, az EKIF (Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóságának) elnöke, mindszenti plébános bevallotta, hogy amikor az elején kiállt a pódiumra, kicsit megijedt, ahogy a küzdőteret és a kétoldali pódiumokat betöltő, eleven, vidáman csivitelő sokaságot meglátta. „Magamban fohászkodtam, hogy Istenem, hogy lesz ebből csend? de amikor köszöntöttem a gyerekeket, egy pillanat alatt elcsendesedtek. Alig hittem a fülemnek.”
A szentáldozás kicsit hosszabbra nyúlt a vártnál, és, bár tizenvalahány helyen áldoztattak, és Regős Zsolt tanár úr és a remek fráteres énekkar és gitáros csapat nem fogyott ki a dicsőítésből, az egész aréna végtelennek tűnő perceken át elképedve szemlélte, hogy a jobboldali lelátót teljesen betöltő jezsuitás diákok „még mindig áldoznak.” Az oltár körül is komoly erőt képviseltek a jezsusok, hiszen a miskolci jezsuiták majdnem teljes létszámban, az egyetlen Csókay Károly atya kivételével jelen voltak. Koncelebrált még jezsuitás öregdiák, Fr. Salai Szabolcs görögkatolikus atya, Németh Mihály egri szeminarista pedig ministrált.
A szentmise végén a pápai himnusz és a magyar himnusz után Lóczi Tamás esperes-plébános, az EKIF alelnöke évnyitó beszédet mondott. Az atyát üdvrivalgással fogadták, és nemcsak a fráteres diákok, hiszen tíz éven át volt a Fráter Gimnázium igazgatója. Saját tapasztalatát osztotta meg a diákokkal. „Tudom, mit éreznek most a tanárok és a diákok, bizony nem könnyű ilyenkor, az év elején motiválni magunkat. Egyszer, amikor egy évnyitó után elgondolkodva ballagtam az iskolában, egy kisdiák azt hitte, rossz a kedvem. Odalépett hozzám, és azt mondta: Ne tessék szomorkodni, már csak 183 nap, és itt a vakáció!”
Lóczi atya arra biztatta a gyerekeket és a pedagógusokat, hogy számukra szóljon többről a tanév. „Ne csak átvészeljük, átszenvedjük a tanévet, hanem legyünk nyitottak a változásokra, amiket a tanév során át fogunk élni. A nyáron tanúja voltam, ahogy egy kéthetes nyaralás alatt egy tízhónapos baba megtanult járni! Mennyi akaraterő, kitartás, bátorság volt benne! Az ovisok is ilyenek, mindig többek, nagyobbak, erősebbek, okosabbak, ügyesebbek akarnak lenni, mint tegnap. Hol veszítjük ezt el? Mikor kezdünk el húzódozni, hogy nincs kedvünk a kötelező feladatokhoz? Pedig akaraterő, a fáradság vállalása, képességek kibontakoztatása nélkül nem lapulhatna ott a zsebetekben még a mobiltelefon sem, gondoljatok csak bele, mennyi tudás, mennyi munka kellett ahhoz, hogy azt kifejlesszék.’”
Tamás atya arra kérte a résztvevőket, hogy hangolják rá magukat az iskola hullámhosszára, „tegyék oda magukat”, és teljes emberként vegyenek részt a saját fejlődésükben. „Mi, katolikus iskolák nemcsak azt akarjuk, hogy jól tanuljatok és jó jegyeket szerezzetek, hanem, hogy megtanuljatok gondolkodni, képesek legyetek meghallani a lelkiismeret szavát, tudjatok jó ítéleteket hozni, helyesen dönteni. Ez nem rövidtávú terv. Mi nem halat adunk az éhezőnek, hanem halászhálót, és megtanítjuk halászni. Ti is ismerjétek fel talentumaitokat, és azzal szolgáljatok, magyar emberként, ott, ahová az Isten helyezett benneteket, ezen a földön, az embereket.”
„A tanévet nem az iskola csinálja, nem is a tanárok, hanem ti magatok. Pont olyan lesz ez a tanév, amilyenné teszed magadnak, amennyi lelkesedést, akaraterőt, többre vágyást beleteszel, és amilyenné engeded, hogy az Isten alakítsa a számodra!”
A meghívott díszvendégek Dr. Kriza Ákos polgármester úr képviseletében Dr. Alakszai Zoltán jegyző (jezsus öregdiák), Demeter Ervin kormánymegbízott, Pfliegler Péter alpolgármester, Hubay György országgyűlési képviselő, és Kovácsné Budai Mária helyi képviselő voltak. Ternyák Csaba egri érsek mellett az iskolák lelkipásztorai, valamint a miskolci papság vett részt az évnyitó ünnepségen.
A közös tanévnyitó, úgy tűnik, az ország több nagyobb városában is egyre népszerűbb a katolikus iskolák körében. A diákok így kétszer is végig ülik a hosszú ünnepséget, egyszer saját iskolájukban, egyszer meg a közös évnyitón. Ezt az áldozat vállalást azonban nagyon nagylelkűen tette a 2500 gyermek és pedagógusaik. Minden iskola saját iskolai egyenruháját viselte, a jezsuita gimnázium 1227. Pray György cserkészcsapata pedig zászlóval, egyenruhában vonult fel, vagyis mindenki szívvel-lélekkel „megadta a módját”
A rendezvényen tapasztalt példás, nyugodt viselkedés kellemesen meglepte a biztonságiakat: „Ilyen nagy létszámú fiatal bevonulása, kivonulása és egész jelenléte komoly felkészültséget igényel a biztonsági szolgálat részéről. Bárcsak minden rendezvény ilyen tökéletesen szervezett és békés lenne,” köszöntek el a rendezvény végén a szervezőktől. A mentősök is örültek: „Hál’ Istennek nem volt ránk semmi szükség”.
A diákok tényleg nagyon fegyelmezettek voltak, bár ez egyesek szerint csak azért van, mert „év elején még meg vannak szeppenve”, a tanárok pedig a fejüket fogták, hogy az első tanítási napot az iskolai munka beindítása, osztályfőnöki hirdetések, szervezés és a diákok eligazítása helyett egy második évnyitóval kellett tölteniük. Egyik-másik diák elejtett olyasmiket is, hogy „ezt azért nem éltem annyira, mint tegnap a sajátunkat, nem volt olyan személyes,” mégis, az esemény egészében pozitív üzenetet hordoz az egész magyar katolikus egyház és minden jóakaratú ember felé. P. Horváth Ferenc SJ a jezsuita gimnázium egyik iskolalelkésze hangsúlyozta, hogy bár a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium nem egyházmegyei, hanem rendi fenntartású, a jezsuiták és az iskola vezetése nagyon fontos lehetőségnek tekinti a miskolci katolikus iskolák közös tanévnyitóját. „Minden olyan alkalmat szeretnénk megragadni, amikor közösséget építhetünk a többi katolikus oktatási intézménnyel. A katolikus iskolák számára nagy erőt jelent, ha erősödik a közösség, az együtt gondolkodás. Az város, sőt az ország felé is komoly üzenet ez.”
Demeter Ervin kormánymegbízott elköszönéskor felemelőnek nevezte az eseményt, melynek nagyszerű a kisugárzása.
A résztvevő diákokon, pedagógusokon és papságon túl az egész magyar katolikus egyház számára megerősítő látni, hogy milyen sokan vagyunk, mi katolikus iskolások, a jövő felnőttjei, akik ugyanarra a jóra törekszenek, ugyanazt a Jézus Krisztust szeretik és követik.
Juhász Ferenc atya búcsúzóul így köszönt el: „A Katolikus iskolák közössége nagy erő. Támogassuk, segítsük egymást ezen az úton. Találkozunk 2020-ban, augusztus 31-én, a következő közös tanévnyitón!”
(Szelenge Judit)

Last modified on Wednesday, 04 September 2019 08:29