• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • A világegyetem legősibb nyelvén szólt hozzánk – a jövőről. Vendégünk volt P. George Saju SJ

A világegyetem legősibb nyelvén szólt hozzánk – a jövőről. Vendégünk volt P. George Saju SJ

Saju atyát ezúttal az Ars Sacra Fesztivál megnyitójára hívták meg Budapestre, majd iskolánkba is ellátogatott, most második alkalommal. Az Internet tele van vele, a „táncoló jezsuitával” aki valóban roppant egzotikus, meg jó fej is, na de.. és akkor következik jobb esetben némi fejcsóválás, kínos mosoly, de nem ritka a felháborodás, az értetlenség sem, a szenvedélyes „hitvédő” kirohanások. Az Ars Sacra fesztivált pedig, valószínűleg nem véletlenül, Saju atya nyitotta meg:
A 2017-es Fesztivál idei mottója: Ne féljetek!
Amikor megkérdeztem, mi a küldetése, ezt válaszolta:

”India társadalma rendkívül komplex. Rengeteg nyelv, vallás, kultúra, hagyomány, társadalmi réteg él együtt. Keresztény, indiai, jezsuita, katolikus pap vagyok. Egyik fontos feladatomnak tartom, hogy előmozdítsam a békét. Hogy ez a sokféle csoport békésen, egymást tisztelve tudjon együtt létezni.”
Az indiai jezsuita elmondta, hogy Indiában a klasszikus tánc az egyik legkomolyabb, legszentebb, legtiszteletreméltóbb tevékenység. A hindu többség számára a tánc a mindennapi imádságos élet, az istentisztelet szerves része. Ám nemcsak a hindu vallásúak, a többiek is megértik, „A tánc voltaképpen nem más, mint egy nyelv, valószínűleg a legrégebbi, egyetemes kifejezési forma. A világegyetem legősibb nyelve a mozgás. Ezért mondjuk Indiában, hogy a tánc minden művészet édesanyja. A hindu kultúrában az emberi értelem a filozófiai fogalmakat látható formába önti. A tánc így lesz filozófiai fogalom látható formában.”
Ahhoz, hogy megérthessük, hogyan lehet a tánc a keresztény vallás nyelve, először tisztáznunk kell, hogy a különböző kultúrák különbözőképpen viszonyulnak a tánchoz. A nyugati civilizáció számára a tánc manapság a rekreáció része, világias szórakozás, sőt, volt idő, amikor egyenesen elítélendő tevékenységként tekintettek rá. Más társadalmakban viszont, mint Indiában is, a tánc szakralitása megmaradt, vagyis a táncos mintegy papi tevékenységet folytat. Célja nem a szórakozás, vagy kikapcsolódás, hanem, hogy felemelje az emberi lelket az istenihez. A tánccal maga az emberi test válik az isteni és emberi közti kapcsolat instrumentumává.
Saju atya a klasszikus indiai tánc témában szerzett PhD fokozatot, és több indiai egyetemen oktat. Hivatásos táncosként nemcsak az elméletet és a filozófiát ismeri, hanem be is tudja mutatni a táncokat, és evangéliumi témájú koreográfiákat szerez.
„Nemcsak egyetemeken tanítok, hanem az evangélium üzenetét elviszem a nyomornegyedekbe és a kis falvakba is. Amikor Jézus életét mutatjuk be, sokkal hatékonyabb tánc, mint a szavak, a legkisebbek és legszegényebbek is megértik.”
Tapasztalta, hogy amikor hagyományos indiai táncruhában, kifestett arccal ad elő valamit itt, Európában, az emberek sokszor azonnal „szórakozás mode"-ba kapcsolnak, amikor pedig templomban, a szentmisén jelenik meg, nem egy szemöldök szökik a magasba, és beindulnak a háborgó kommentek a különböző blogokon meg a Facebookon. „Tisztában vagyok azzal, hogy bár Indiában a ruha, az arc- és bőrfestés közelebb viszi az evangélium üzenetét a nem keresztényekhez is, itt éppen ellenkezőleg, sokszor elidegenítően hat az európai katolikusokra. Az iskolában, a táncműhelyekben nem is viseltem hagyományos ruhát, hogy a fiatalok inkább a lényegre figyeljenek, és nyitottabbá váljanak az üzenetemre.”
Saju atya üzenete pedig megfontolandó (a jezsuitákra különben is jellemző, hogy gyakran néhány évtizeddel vagy akár évszázaddal is megelőzik korukat): nyakunkon a globalizáció, a társadalmak egyre bonyolultabbá válnak, nem maradhat egyetlen társadalom sem önmagába bezárva. Egyre több a multikulturális, soknyelvű, többvallású közösség, ahol létfontosságú megtanulnunk egymás nyelvét, legyen az tánc, vagy bármilyen más kifejezési forma.
Saju atya, az Egyház és Szent Ignác fiaként, és a II. vatikáni zsinat tanítását megvalósítva utazik évente kétszer Európába. „A társadalmak nem maradhatnak elszigetelve. Az Egyház feladata, hogy az újabb és újabb nemzedékek lelki szükségleteit is szolgálja. A fiatalok mindenhol, a világnak ezen a részén is ki vannak téve a globalizációnak, a világi gondolkodásmódnak. Modern, népszerű gondolati irányzatok, divatok áradnak be Európába is. Az emberek kapva kapnak minden újdonságon, mert gyengék a gyökereik. Pedig ha erősek a gyökereim, akkor nem fogok meginogni. A fiatalok könnyen utat tévesztenek, mert nem elég erősek a gyökereik, és ha az Egyház úgy ötven évvel le van maradva, ugyan, hogy tudna nekik útmutatást nyújtani! Pedig valahogy meg kell tanulniuk az embereknek, hogy békésen, zökkenőmentesen éljék meg mindazt, amit a jövő tartogat a számukra.” (Szelenge Judit)
Az érdeklődők számára további információ Saju atyáról.
A tánc is lehet ima? ...  
A test és a lélek ünnepe– Találkozás a táncoló George Saju jezsuita szerzetessel– Találkozás a táncoló George Saju jezsuita szerzetessel
Ars Sacra Fesztivál megnyitó - Saju atya tánca
  (1:55-től kezdődik)
Az ember és az ő lelke - Online adás Hindu szakrális tánc George Saju SJ és a bharatanatyam műhely résztvevőinek az előadásában. (Párbeszéd Háza)

Last modified on Thursday, 28 September 2017 07:53