• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Az egész mindenség találkozott – Elek László SJ diakónussá szentelése

Az egész mindenség találkozott – Elek László SJ diakónussá szentelése

Minden szenteléskor, legyen az illető püspök, szerzetesnő, pap vagy diakónus, készül egy fotó, amikor a szentelendő talpa van a kép kellős közepén. Bár a testhelyzet az abszolút alázatot fejezi ki, hiszen a szentelendő az egész testével

a földre borulva imádkozza végig a Mindenszentek litániáját, mi, akik a talpát nézzük, tulajdonképpen alulnézetből látjuk őt. Az alázatnak ez a testhelyzete igazából magaslat, amelyre Isten hívja el a szerzeteseket és a papokat. "Laci bá" szerint ez a szentelés egyik legcsodálatosabb pillanata. „Amikor a Mindenszentek litániáját imádkozzuk, és a szentelendő csak ott fekszik a hasán, és nem is kell semmit csinálnia, ott van körülötte az egész Egyház: bíboros, pap-nagybácsi, szülők, tesók, barátok, munkatársak, évfolyamtársak, kedves emberek, az egész hívő nép, és plusz még a litániában odahívjuk az összes szentet és boldogot, akik már a mennyben vannak, és ott imádkoznak együtt velünk. Az egész mindenség találkozik ott. És ez nagyon szép.”
A szentek egységének másik jele, hogy Lászlót a dr. Erdő Péter bíboros úr szentelte fel, akinél öt évig egyházmegyés papnak tanult. „Nagyon hálás vagyok, hogy a bíboros úr szentelt, mert én az ő kispapja voltam, mielőtt jezsuita lettem. Az Esztergom-Budapesti egyházmegye papnövendékeként indultam el a papság felé vezető úton, és nagyon sokat tanultam ott. Az egyház egységének gyönyörű jele, hogy bár nem az ő egyházmegyés papja lettem, hanem jezsuita, a bíboros úr, aki egykor püspököm volt, ő szentelt fel. Erős jele ez annak, hogy mennyire egyetlen Egyházhoz tartozunk.” (Sz.J.)
Elek László SJ diakónus szenteléséről a Magyar Kurír cikke ITT olvasható. (Hosszú, de érdemes elolvasni...)

Last modified on Monday, 14 May 2018 15:16