• Programok
  • Beszámolók
  • Rendezvények
  • Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján

Megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján

Február 25-én a felső tagozatos diákok számára Dr Hajagos Csaba, történész, muzeológus, kulturális örökségvédelmi szakértő, aki még a Szent Ignác Kollégium hőskorában volt  kollégista, tartott rövid megemlékezést. Beszédében Dr. Hariss Zoltán, miskolci fogorvos és családja történetéről beszélt a fiataloknak, akik, mint mondta, nem érezték saját bőrükön a kommunista diktatúrát, csak nagyszüleiktől, szüleiktől hallhatnak róla. Beszédét Milan Kundera egy mondatával kezdte: „A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek.”  A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja...

megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját.

Ezen a napon emlékezünk a Független Kisgazdapárt főtitkárának, Kovács Béla letartóztatására (1947. február 25.), amely esemény annak a tudatos folyamatnak volt a része, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásán keresztül a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Azonban a diktatúra áldozatainak nem kizárólag azokat tekintjük, akik Hazánk határai között szenvedték el a meghurcolás negatív körülményeit, hanem azokat a személyeket is, akik 1945-1956 között üldöztetésük miatt kényszerültek elhagyni a szülőhazát. A mai alkalommal megismert miskolci vonatkozású Hariss család sorsa pontosan ebbe a kontextusba enged számunkra betekintést.
„Reméltük, de nem hittük, hogy összeomlik a kommunista rendszer. Az 1980-as évek közepén a Nyugaton élő magyarokat a józan bizakodás jellemezte – amelyben több józanság volt, mint bizakodás[...] – írta K. Lengyel Zsolt Szaggatott körvonalak című munkájában.[1] És hogy majd egyszer azt is elismeri valaki, hogy ami a nem gazdasági érdekből elmenekült magyar állampolgárokat hosszú éveken át sújtotta, az teljesen egyértelműen törvénytelen? Ezt sohasem hitték volna.
„Amint a korábbi történeti korokban, úgy a II. világháború után is azért jött létre a magyar emigráció, hogy majdan megszűnjék az őt otthonából elűző s így megteremtő rendszer maga által is előidézett összeomlása folytán. Így eszmei létét az anyaországgal szemben, kevésbé az új hazához fűződő viszonyaiban határozta meg.
Az emigránsok – Dr. Hariss Zoltán családjához hasonlóan – eltökélt ideiglenességével szembesülve azt tapasztaltam – írja K. Lengyel Zsolt –, hogy Nyugaton született vagy felnőtt gyerekeik viszont hajlandóak és képesek voltak betagolódni a befogadó társadalomba, miközben magyar öntudatukat függetlenítették a szüleik óhazájára kényszerített társadalmi rendtől.” [2]
Dr. Hariss Zoltán gyermekei és leszármazottai vajon függetlenedtek-e 1990 előtt a Magyarországon működő szovjet befolyású szocializmustól? Attól, hogy már nem édesapjuk vezetéknevét használták, ugyanis az idők során a "Hariss" név "Harris"-ra változott. Talán a disszidálás miatt? Talán azért, mert a rendszeridegennek minősített édes apjuk meg akarta óvni őket az esetleges hazatérés alkalmával valószínűsíthető meghurcolások kockázatától? Ezeket a kérdéseket csak a családtagok tudják megválaszolni, természetesen, ha egyáltalán akarják.
Az én kérdésem pedig – Deák Istvánhoz hasonlatosan – az, hogy a kommunista megtorlás elérte-e valós célját? Ne feledjük, hogy a kommunista vezetés a népbíróságok által a későbbiekben nem csak magyar "fasisztának" kikiáltott egyéneket és kollaboránsokat lehetetlenítettek el és zárták börtönbe, hanem a kommunisták demokratikus szövetségeseit, végül a kommunista elitnek egy részét is. Ennek hatására a teljesen összezavarodott közvélemény már a háborús bűnösöket és a sztálinizmus áldozatait sem tudták megkülönböztetni egymástól.[3] Lehetséges, hogy nem véletlen.
Dr. Hariss Zoltán a kommunizmus áldozata lett.

________________________________________
[1] K. Lengyel Zsolt: Emigráció, szórvány, hungarológia. Válogatott írások 1985-2012. Ráció Kiadó, Budapest, 2012. 12. o.
[2] K. LENGYEL Zsolt, 2012. 13. o.
[3] Deák István: Elnyomás vagy megtorlás? 2000. 10. évfolyam, 1998. 3. szám 9-10. o.

Last modified on Tuesday, 05 March 2019 15:51