Várakozás Featured

Még a legkisebbeknek is feltűnne, ha az adventi koszorún ma reggel mind a négy gyertya égne. Hisz mindenki tudja, hogy még nincs itt az ideje, csak egyenként, hétről hétre egyet-egyet „szabad” meggyújtani.
Advent a várakozás ideje. Várni pedig nem könnyű. Nem is...

igazán szeretünk várakozni sem a buszra, sem a pénztár előtt, s pláne nem a vizsgára!
De az élet igazán fontos dolgaira fel kell készülni, s ehhez időre van szükségünk. A Szentírás csupán néhány mondatban említi Simeont: „Volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael országát, mert kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg nem látja az Úr fölkentjét. A lélek ösztönzésére a templomba ment.”
(Lk 2,25-27)
Feltűnő ennek az idős embernek az Isten iránti türelme. Jóllehet, ezerszer fölment a templomba, telve várakozással: „Vajon ma teljesedik be? Ma jön el az Isten?” És mind ezerszer hiába várta. De nem adta fel. Ez az Isten iránti türelem, ez a feltétlen bizalom – ez Simeon karácsonyi előkészülete.
Az Isten nekünk is megígérte, hogy betér a szívünkbe. Az idei adventi időben Simeonhoz hasonlóan gyakrabban menjünk misére, csendesedjünk el az imában, hogy a valódi változás, az igazi karácsony megszülethessen a mi szívünkben is!
„Senki sincs az Istenhez olyan közel, hogy ne kéne reá várakoznia. Ám senki sem várakozhat úgy az Istenre, hogy ne tudná, az Isten már régóta türelemmel várakozik reá.” (Dietrich Bonhoeffer)

Last modified on Monday, 02 December 2019 11:52
More in this category: « Krisztus, a király!