• Lelkiség
  • Lelkészségi hírek
  • EGY CSIPETNYI KOVÁSZ AZ EGÉSZ TÉSZTÁT MEGKELESZTI - beszélgetés a nepáli jezsuita provinciálissal

EGY CSIPETNYI KOVÁSZ AZ EGÉSZ TÉSZTÁT MEGKELESZTI - beszélgetés a nepáli jezsuita provinciálissal

Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen közülünk, aki most találkozik életében először nepálival, mutatta be a vendéget Dr. Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga igazgatóhelyettes a felsősök hétkezdő áhítatán, és már át is adta a szót Amrit Rai atyának, a ...

nepáli jezsuiták provinciálisának. A kedves arcú szerzetes néhány mellbevágó statisztikai adatára az álmos gimnazisták pillanatok alatt hegyezni kezdték a fülüket.
Megtudtuk, hogy Amrit atya eredetileg buddhista volt, és hogy Nepálban a katolikusok mindössze kb. 8 ezren vannak, a 29,3 milliós buddhista, hindu, muzulmán és törzsi vallású lakosság között, ami kevesebb, mint 0,03% százalék. 1951-ben alapították az első jezsuita iskolát, a hatodikat 2011-ben. 65 jezsuitából 51 szolgál az ország 6 jezsuita iskolájában, és szegény fiatalokat támogató szociális intézményeiben.

Amikor megkeresztelkedett, még az iskolai focicsapatból is kizárták

A diákokkal személyes történetét osztotta meg: „Buddhista szerzetes akartam lenni, de 12 éves koromban találkoztam egy katolikus pappal, aki beíratta a szomszéd fiút egy katolikus iskolába, mert a családja túl szegény volt, és nem tudott volna továbbtanulni. Mikor megkérdeztem, miért segít nekünk, hiszen mi nem is vagyunk katolikusok, azt mondta, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Amikor elmondtam ennek az idegennek, hogy én is olyan pap akarok lenni, mint ő, elmagyarázta, hogy ahhoz katolikusnak kell lennem. Fogalmam sem volt a katolicizmusról, de igent mondtam. Az atya adott egy Bibliát, megtanított imádkozni, és végül megkeresztelkedtem.”
Ezek után az iskolatársai és a családja eltávolodtak tőle, kizárták az iskolai focicsapatból, a tanárok nem szerették többé, ő lett a fekete bárány. „Apám, bár soha nem vert meg, alig beszélt velem, és anyám is eltávolodott tőlem.”
Tíz év múlva aztán édesapja megkeresztelkedett, és „végre megöleltük egymást, sírtunk, és jót beszélgettünk.” Hamarosan testvérei is áttértek a katolikus hitre, és 2001-ben pedig az újmisés Amrit atya abban a kiváltságban részesült, hogy saját kezével keresztelhette meg az édesanyját.
A buddhizmus és a keresztény tanítás sokban hasonlít, de Amrit atya kiemelte azokat a különbségeket, ami őt a kereszténységhez, és a Jézus Társaságához vonzotta. „Mindkét vallás azt tanítja, hogy segíts felebarátaidnak. A buddhizmusban a felebarátod a saját közösséged. Jézus Krisztus viszont a jó szamaritánus példabeszédében rámutat, hogy az a felebarátunk, akinek szüksége van a segítségre. A buddhizmus azt tanítja, segíts másoknak, hogy megmentsd a saját lelked. Szent Ignác azt mondja: segíts, hogy megmentsd az ő lelküket is, és a sajátodat is.”

Sz.J: Mi teszi vonzóvá a jezsuita iskolákat Nepálban?

A.R.: Nepálban vannak ingyenes, állami iskolák, ahol 60-65 gyerek ül egy osztályban. Az oktatás alacsony színvonalú, a szülők nem nagyon szeretik. A magániskolákban 30-45 diákra jut egy tanár, magas a színvonal, viszont fizetni kell. A jezsuita iskolák magániskolának számítanak, és nagyon keresettek. A fizetős helyekre majdnem ezerszeres a túljelentkezés. Vannak szegény gyerekek számára fenntartott helyek, de a többi helyért nagy a verseny. Hatalmas nyomás nehezedik ránk a felvételi időszakban, még a miniszterelnök irányából is. Mielőtt provinciális lettem, iskolaigazgató voltam, nagyon nehéz volt.
Minden iskolában jezsuita az igazgató, és szolgál még 1-2 jezsuita. A tanári kar és a munkatársak csoportja hindu, buddhista vallású világiakból áll. Nincs iskolalelkészség, csak a keresztény vallású diákok részesülnek hitoktatásban. A más vallású gyerekeket nem vihetjük el az éves lelkigyakorlatra, pedig sokszor szeretnének csatlakozni, de a kiskorúak térítése büntetendő cselekménynek számít Nepálban, ezért óvatosnak kell lennünk.
Arra tanítjuk a diákokat, hogy békében és harmóniában éljenek a sokvallású társadalomban. Ez nagyon tetszik a szülőknek. Nincsenek hittan órák, „erkölcsi értékek” órákat tartunk, és minden vallás ünnepeit közösen megünnepeljük. A keresztény értékeket, az ignáci lelkiséget és pedagógiát alkalmazzuk, de világi terminológiát használunk: például ignáci pedagógia helyett integrált pedagógiát mondunk. Óvatosan használjuk Jézus Krisztus nevét, inkább Istenről beszélünk, hiszen minden diákunknak van valamilyen isten képe. Az Isten országát az öröm, béke, hála, közösség jellemzi; mind keresztény értékek, ezeket tanítjuk a diákoknak. A megkülönböztetés pedig minden vallásban és életpályán hasznos.
A többi magániskola lehet, hogy jobb tanulmányi eredmények szempontjából, de a mi célunk az, hogy jó embereket, jó nepáli állampolgárokat neveljünk. Nagyon sokféle tevékenységben vesznek részt a diákjaink, vannak osztályon kívüli projektek, amelyek során a diákok reflektálhatnak és felismerhetik, milyen sok áldozatba került szüleiknek, hogy ők minőségi oktatásban részesülnek. Megtanulnak hálásnak lenni és felismerni Isten szeretetét a körülöttük lévő világban.
Minden évben 32 óra szeretetszolgálatot végeznek, árvaházakban, öregotthonokban, ahol rengeteg értéket tanulnak. Egy nagyon gazdag családból származó diákunk öregotthonban szolgált. A végén eljött hozzám megköszönni. „Nekünk otthon minden házimunkát a szolgák végeznek. Életemben először mosogattam el vacsora után és kimostam valakinek a piszkos ruháit. Elhatároztam, bármi legyen is, soha nem adom a nagyszüleimet ilyen helyre.”

Sz.J.: Mi jelenti a sikert az iskoláik számára?

A tanárainkat folyamatosan képezzük, hogy egyre inkább magukévá tegyék az ignáci pedagógiai paradigmát és lelkiséget. Ez persze nagy kihívás, mert a tanítás nem valami fényűző karrier, a tanárok gyakran tovább állnak jobban fizető állásokba. A szülők számára is tartunk lelkiségi képzést évi 1-2 alkalommal. Ők nagyon jól megértik, hogy például az ignáci megkülönböztetés milyen hasznos, a gyerekek nem dőlnek be a korosztályi nyomásnak.
Alig vannak katolikus diákjaink, például a Xavéri Szent Ferenc iskolában 2000 diákból mindössze 100 keresztény, közülük 40 katolikus. Az öregdiákok közül ugyan még senki nem tért át katolikus hitre, egyetlen egy sem, de az évfolyamok visszajárnak, és segítenek felállítani új épületeket, felújítani az infrastruktúrát. Az öregdiák orvosok például ingyen látják el a szegény diákokat, akiket hozzájuk küldünk. A diákjaink a keresztény értékek szerint élnek, amit nálunk tanultak.
(Szelenge Judit)

Last modified on Tuesday, 04 December 2018 09:15